Hiszen, kinek ne volna kedvenc filmje vagy kedvenc színésze? Lefogadom, hogy bármelyik laikus is meg tudna nevezni pár mozisztárt, vagy minden bizonnyal fel tudna sorolni néhány sikerfilmcímet. Laikus alatt értem itt az átlag film-fogyasztókat, nem azokat a jó értelemben vett kedves moziőrülteket, akik órákon át képesek elemezgetni, címkézni, kategorizálni, kritizálni, meg csak úgy általában ömlengeni mozi-újdonságokról, filmes pletykákról, sztárokról, kasszasikerekről, és csúfos bukásokról. Tudjátok mire gondolok… Ők képesek persze arról is, hogy egy film miért jó és miért pocsék, mi mennyibe került egy forgatáson, lesz-e folytatás, melyik csillag melyikkel jött össze vagy szakított a kulisszák mögött, de újabban még arról is, miért pontatlan történelmileg egy adott film, vagy másodpercre pontosan hol találunk bakikat ezekben a modern eposzokban. Öncsinálta filmesztéták százezrei figyelik állandóan kritikus szemmel a mozi fantasztikus világát és vesézi azt ki, ki írásban egy blogon, ki a kocsmában a haverokkal.
A mozi hajnala óta nézik és elemzik az újabbnál újabb alkotásokat ugyanakkor hozzáértő szemek is. És, ha már kasszasikereket említettem, ők tudják mi az, és mi nem. Ezek az emberek azt állítják, hogy igazi sikerfilmet készíteni valós megszerzett tudást jelent, hiszen ez nem szerencsejáték, és itt semmi helye rizikózásnak. És igazuk van. Nívós filmstúdiók akár dollárok százmillióit is képesek befektetni egy sikerfilmbe, mert tudják a régi jól bevált fortélyokat, birtokában vannak annak a receptnek, amiről elismert filmes újságírók annyit beszélnek. És, hogy mi a jó filmek titka? Csupán néhány összetevő szükségeltetik a működő formulához, de az eredmény nem mindegy, hiszen itt a stúdiók vezetőinek tapasztalata az, ami számít, mert itt egyből a biztosra kell menni. Most beavatok mindenkit, hogy szerintem mi a titok. Ezt jól kifőzték a producerek, mondhatnánk viccesen, de én meg is ragadom a lehetőséget, hogy a továbbiakban képletesen, a következőképpen fogalmazzak. A végeredmény garantált bombasiker, ha úgy tetszik, egy igazi erőleves cuppanós cubákokkal, ha ezekkel az összetevőkkel dolgozik az ember, nem pedig egy csöpögős szirup, vagy egy híg limonádé, mert nem mindegy hogyan dől a lé, ha értitek mire célozgatok. A recept pedig így szól… Végy egy bevált rendezőt, akinek még stílusa is van, adj hozzá hozzá néhány Hollywood-i vagy brit akcentussal beszélő szupersztárt, majd megfelelő adagokban add hozzá a remek háttérstábot, ami jó díszleteseket, sminkeseket, statisztákat, stb.-t jelent, és az egész kotyvalékot jó lassú tűzön, rendesen főzd puhára a drámában, a fordulatokban és némi akcióban gazdag alaplében! Kavargasd, kóstolgasd, fűszerezd, újságold el minden szomszédodnak, hogy mivel készülsz, hadd csorogjon a nyáluk! Ha mindennel készen vagy, vagdosd meg jól, amit főztél, csöpögtess mellé némi jóindulatú pletykát köret gyanánt, majd tálald stílusosan minden ország vagy régió ízlésének megfelelően, aztán gyűjtsd be a dicsérő dollármillió… izé, szavakat! Ha így teszel, a siker nem marad el. Mindegy, hogy a mozi témája szerelmi civódás, gengszterek marakodása, csillagközi kalandok, animált kisállatok, esetleg robotok háborúja, vagy szerencsejáték. Ha valamit az alkotók úgy tettek oda, ahogyan azt kell, biztos befutóra számíthatunk. Hogy továbbra is a fenti példával éljek, szerintem egy remek étel elkészítéséhez egy jó kis konyhára is szükség van, ami az esetünkben nem más, mint maga Hollywood. A jó konyha otthonos, a szakács keze alá oda van készítve minden, ami a főzéshez kell. De szükség van még valamire! Oscar-ok, Arany málna díjak és egyéb el-, vagy el nem ismerő fogadtatás ide vagy oda, azért valamit tudni kell: a nagyközönség figyelmét elnyerni és az érdeklődését fenntartani. És ehhez Hollywood-ban valahogy nagyon értenek. Ha nem így lenne, miért foglalkozna annyi ember a mozi csillogó világával és a filmsztárok gyakran nem is kicsit allűrökkel teli életével? Miért költene boldog-boldogtalan annyi pénzt 1-2 órás filmek megnézésére? Miért várnák mindig annyian az újabb és újabb moziszenzációk premierjeit? Ez mind nem lehet véletlen. Erre igény van a mozgókép hajnala óta, ahogyan minden emberben elemi igény van a szórakozásra, az önfeledt kikapcsolódásra, vagy csak egy jó beszédtémára a buszon munkába menet a kollégákkal, a barátokkal egy közös vacsoraasztalnál, vagy az iskolapadban az unalmas számtani feladatok között az öribari osztálytársakkal. Szükségünk van egy olyan helyre, ahová elszakadhatunk, ahová menekülhetünk, hogy a szürke mindennapok kicsit változatosabbá válhassanak. És egy biztos. A mi vágyaink Hollywood sikerének a kulcsa, ezt soha ne feledjük!Az avatott szemek
A jó filmek receptje
Az éhező közönség